Fási Tibor szabadtéri foglalkoztató és pihenőhely kialakítása
A területet 1996-ban fedezték fel természetvédelmi szempontból Galgahévíz és Hévízgyörk határában. Közel nyolchektáros rész állami tulajdonban van, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a vagyon kezelője, Ex lege védett láprét.
A területről több mint 160 növényfajt írtak le, melyből 18 védett faj. Közülük néhány állományalkotó, mint például a lápi sás, vagy több százas, mint a kornistárnics, illetve ezres tőszámmal jelenik meg, mint a szibériai nőszirom.
Ezek alapján elmondható, hogy a Galga mente jelenleg ismert rétjei közül ez a terület a legértékesebb. A Gödöllői-dombság egyik utolsó, még megmaradt üde és kiszáradó kékperjés láprétje, több védendő társulással. A láp természetvédelmi jelentősége továbbá, hogy az egykori, nagy kiterjedésű Galga menti vizes élőhelyek maradványa.
A terület komplex vízi élőhely a Galgapatak, a láprét és a környező nádasok, bokorfüzesek, valamint fűzligetek. Vonzó fészkelőhely hazánkban megritkult fajoknak is, mint a réti tücsökmadár vagy a kis őrgébics, másfelől ez az élőhelyegyüttes a környéken költő veszélyeztetett fajoknak nyújt változatos táplálékkínálatot, például a gyurgyalagnak vagy a fehér gólyának.
A kivitelezési helyszín nehezen megközelíthető, a terület jellegéből adódóan sáros, vizes rész volt. A munka elvégzéséhez egy ideiglenes hidat is kellett létesítenünk, azon keresztül csak gyalogosan tudtuk behordani az építési anyagot. A munka szokás szerint minimális tereprendezést is tartalmazott, a védett területre vonatkozó előírások betartása mellett. A feladatokat, a természetvédelmi szempontból ideális, kivitelezési szempontból kevésbé ideális időpontban, vegetációs időszakon kívül végeztük. Az újrahasznosítás jegyében az épület fedésére bontott, válogatott és tisztított szalagcserepet használtunk fel.
A foglalkoztató helyen egy esőház és két erdei pad és asztal garnitúra került megépítésre, kihelyezésre, az esőházban két tájékoztató tábla kapott helyet.
